Térdig érő visszerek a brestben vásárolnak
A korábbi fejezetek rendre alulra kerülnek. Ámde a sors úgy akarta, hogy egyáltalán ne legyen temetés.
Egy napon így szólt anyám: — Írhatnál rólunk is valami könyvet. Láthattam tehát, hogy kérdésemmel az irányt elhibáztam.
A testet ugyanis bent tartották a klinikán tanulmányozás végett, s amikor már kellőképpen kistudírozták rajta magukat, azaz istenesen összekaszabolták, egy kórházi kemence kéményén át, hamuvá váltán elillant az égbe vagy hova a jóistenbe És mikor ezzel is méltóztattak végezni, átadtak nekem egy csomagocskában valami porféleséget azzal, hogy az az apám maradéka, s most már akár el is temethetem.
Ma is ott van az egész mindenség a városi krematóriumban, meg lehet tekinteni.
Kompressziós jersey Sigvaris zokni Top Fine Select - felülvizsgálat
Egyszer én is vittem oda valami virágot, talán halottak napján No, de most látom, újra mesélnem kell egyet, ha már ennyire jutottunk Anyám örökre megátkozott ugyan mindazért, ami az öregem körül történt, s tán akadt is valami igazsága benne, de azért túlzás volt részéről, amit művelt Nem akarom döngetni a mellem, különösebben nincs is miért, de azért úgy gondolom, s az eddigiekből is kiviláglott, hogy tettem egyet s mást az apámért.
És akkor már említsem meg azt is, hogy az öreg halála után személyesen a kórház igazgatója hivatott magához, nevezett Minulescu Marcel, maga is orvosember, derék, szép szál férfi, vékony, gyér bajuszkával az ajka fölött, ha jól emlékszem, nőgyógyászat volt az ő szakmája, úgy olvastam az ajtajára kiírva, no de ez most mellékes, tőlem fogorvos is lehetett volna, egykutya; szóval az ő nevében izentek, hogy jelenjek meg ekkor és ekkor, de térdig érő visszerek a brestben vásárolnak, s hát elmentem, mert az apám dolgát csak le kellett hogy tárgyaljam valakivel.
Éppen hogy meghalt, azt se tudtam, hol áll a fejem, mi lesz, hogy lesz az intézkedésekkel, anyámnak se üzentem még, de valamit mégis kellett határozni, s főleg tenni. Ezért jött kapóra a találkozás.
Csinos baba őrizte az előszobában a telefont, lehet, hogy festette szép fekete haját, mindenesetre prímául kiadta a formáját; helyben ki is vallatott, kiért s miért zavargok, és mikor meghallotta, mi a nevem, akkorát mosolygott, hogy féltem, felreped az ajka a füléig, s már szökött is be a szomszédos irodába, a főnökéhez. Nosza, leparolázott velem a diri, egyik kezével a másikat tördelte, mintha egyvégtében mosakodna, pedig olyan tiszta és finom volt a keze bőre, mintha rendelésre csináltatta volna valamelyik szövetkezetnél.
Ezzel csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy itt is nagy volt ám a tisztelet, akárcsak a Varga Laji esetében, megadták a módját annak, ahogy az emberrel tárgyaltak. Persze, a lényeg mégiscsak abban áll, hogy mi az, amit ilyen szépen mondanak.
Sigvaris zokni "Top Fine Select", 2. tömörítési osztály, TFS2 sorozat, nyitott lábujj
És amit az igazgatótól hallottam, hát az nem a legszívderítőbb tényállás volt, mindenesetre meg kellett hallgatnom, elvégre emberek lennénk Azzal kezdte, hogy engemet rendkívül komoly embernek tart életében térdig érő visszerek a brestben vásárolnak látott először, én is őtakivel főbenjáró orvosi problémákat is bátran meg lehet tárgyalni honnan az isten lovából szedhette?! Ők megértik minden ember érzeményeit ó, micsoda hárfajáték! Nagyjából eddig tartott a bő szöveg; természetesen rövidítve adtam vissza, mert még így, mesélve is hosszúcérnás, hát még élőben hallani!
Mindenesetre, egyik ámulatból a másikba estem, vagyis jócskán meg voltam döbbenve.
Igaz, hogy a prof idejekorán megmondta, készüljek fel a legrosszabbra, de úgy látszik, az az idő nekem távolról sem volt elég, és őszintén mondom, még a diri szobájában is volt néha olyan érzésem, hogy mindjárt felüvöltök: nem halhatott meg, átkozottak, ez szemenszedett hazugság!
Pedig megnézhettem, mi maradt belőle, ott volt a hullaházban; levittek oda, felemelték a lepedőt, senki nem dugdosta előlem. És mégis Azt hiszem, bár váltig erősködtek, nem lesz egy gusztusos látvány, az volt a szándékuk, hogy megutáljam az apám tetemét, s így csalják ki a beleegyezésemet.
Bezzeg az anyám hajthatatlan: nem is akar azóta hallani rólam.
Lakatos Saroltától — Németh Péter 9 Emlékképek Király József grafikusról Bánó Attila 11 Baráth Menyhértné, Erzsi mama — Tiszavasvári—Kashalom-du ´´lô kora avar kori temetkezései Early Avarian graves from Tiszavasvári—Kashalom-du ´´lô
Csak azt nem tudom, mit tehettem volna abban a helyzetben. Mondtam a dirinek, hogy szerintem itt egy komoly mulasztás van napirenden Mélységesen tévedek, ültetett nyugiba a nőgyógyász, ha azt hiszem, hogy a rákot olyan könnyű kétvállra fektetni És magyarázni kezdte, meddig jutott el az orvosok kutatása ebben a kérdésben, de nekem ugyan jöhetett a fúróval, mert 1. No, hát épp azért, hengerelt le nagy hangon a diri, a tudománynak tényekre, bizonyítékokra van szüksége, nélkülük tehetetlen, és csak a hullák számát szaporítja Nem tudom, mennyi ideig hallgattam.
- Visszér gél o
- Tabletta terhes nők visszerére
- BLOGÁSZAT, napi blogjava: 03/01/19
- fotótanú: Egy vándorfényképész regénye
Sajnálom, hogy nem kezdtem el számolni magamban, mert akkor most tudnám. Különben édesmindegy, szerintem sokáig feszült az a csend.
Vannak kutatóóriások, akiknek a munkássága és neve szinte minden tankönyből és ismeretterjesztő műből visszaköszön. És vannak kutatóóriások, akiknek a munkássága ma is alapját képezi mindannak, amit a tankönyvek a biológiáról tanítanak, de nevük a feledés homályába merül. Így hiába tudjuk, hogy egy-egy eredmény fontos, nem tudunk nevet, kutatót, történetet társítani hozzá. A hétfőn elhunyt Ullman Ágnes a Pasteur Intézet kutatójaaz MTA külső tagja kétségtelenül az utóbbi kategóriába tartozott, főleg itthon; ezért is volt számomra is reveláció, amikor pár éve abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy szakmai munkássága mellettaminek számos eleme a genetika tankönyvek alapját képezi, egészen különleges, filmre kívánkozó életútját is megismertem.
Erre mondott egy számot. Nem ismétlem meg, mert most fenemódra röstellem; akkoriban valahogy úgy tűnt, hogy akceptálható Azt a pénzt aztán fel is téptem aznap, és ennek köszönhetően az öregem halála után még maradt egy viszonylag nyugodt hetem, ami alatt csakis magammal törődhettem.
Kompressziós jersey Sigvaris zokni Top Fine Select - felülvizsgálat
Amikor például megmondták, hogy kampec, nincs többé, őrült pánikba estem: azt se tudtam, mi a teendő ilyen esetben. Hová fussak, kitől is kérjek tanácsot? Szóljak-e az anyámnak? Olyan voltam egészen, mint egy kerge bolond Aztán ez a vásár nyújtott végül haladékot, s azalatt összeszedhettem magam Mert hát vásárról volt szó, nem tagadom, és én úgy sejtettem, szegény öregemnek teljességgel nyolc, mi történik vele, ha egyszer már megkrepált.
Anyám könnyű álmot ígér
Anyámat viszont más fából faragták, eléggé ragaszkodott azokhoz a túlvilági sztorikhoz, hogy a lélek meg minden; úgy látszik, én az apámra ütöttem, ami ezt illeti, s kérdem én most tisztelettel: ha neki meg volt engedve, hogy puszta kíváncsiságból kirámoljon egy rozoga koporsót, akkor az én tettem, amit, mint mondottam, főként a tudomány érdekében követtem el, vajon nem egy végtelenül nemes és elfogadható gesztus?
Mellesleg, hozott is valamit a konyhára. Azt mondom, térdig érő visszerek a brestben vásárolnak szabad örökké hasra esni a nagy számok előtt, mintha rajtuk kívül szart se érne a világmindenség. Szerencsés fickó az, aki a kicsit úgy becsüli, mint a sokat, s ezzel tisztára ki is érdemli a holnapi szerencséjét.
Lényegében ennyi a történet apámmal, s azt hiszem, nem hagytam ki semmi lényegeset.
De anyám egyszerűen meg se akart hallgatni! Mikor már kezemhez vettem az urnát, hazatelefonáltam a mohostanyai postára, üzenjék meg finoman az öregasszonynak, hogy apám feladta a játszmát, minek okán térdig érő visszerek a brestben vásárolnak jövetelét várom Úgy számítottam, szemtől szembe mindent könnyebb elmagyarázni, talán még a dirit is segítségül hívhatom a kórházból, s ahogy engem sikerült levennie étel a varikózus vénákkal lábamról, valahogy zöld ágra vergődik egy falusi aszonnyal is.
Azután eszembe jutott: anyám életében nem járt ebben a városban, hát hogy a túróba igazodjék el? Na, ezzel aztán jól bevettem a kefét, próbáltam kispekulálni, mikor is indulhat el a Katlanból, s melyik vonattal érne leghamarabb a nagyállomásra. No, ez történt reggel, és én már tizenkét óra tizenhárom perctől - elvileg - remélhettem, hogy bármely, Sóvárról érkező vonattal begördül az én anyám.
Arra nagyon ügyeltem, hogy sötét ruhám meg mindenem legyen, az alkalomhoz illően, hisz én se vagyok az az érzéketlen bunkó, ahogy anyáin azóta szeretné elhitetni, ország-világgal; annyit én is tudok, mikor mi dukál, de ha meg nem sértek senkit, az sem egy teljesen normális állapot, hogy valaki vakon ragaszkodjék bizonyos elavult dolgokhoz
