Zeneszerző visszér
A szemem láttán értek be: láttam őket kartáncosként a színpadon, a díszletpadokon vagy -lépcsőkön, vagy a földön ülni és ámultan, feszülten figyelni a nagyok, a legendák szólóit, variációit, majd betölteni a kisebb feladatokat, mellékszerepeket, mígnem övék lettek a főszerepek.
És nyilván zeneszerző visszér előadásokon kívül a próbák egy részén is, nemcsak megtanulták a szerepeket, hanem be is lakták a darabokat, azok világát. Megérzi ám ennek hozamát a néző, téved, zeneszerző visszér úgy gondolja, hogy a táncoson nem látszik, hogy a technikai tudás mögött milyen többlet lakozik benne. De lenne még pár balettegyüttes, melynek összes tagja nincs még felsorolva!
De hogy a vitához szóljak: amíg volt saját nevelésű együttesünk, a szólistáknak volt idejük beérni, mire egy-egy szerepet megkaptak, és azt évekig tökéletesíthették. Ez látszott is a teljesítményükön! Most kb.
Aztán az énekesnek tönkre megy a hangja, a táncosnak a fizikuma, de kit érdekel, rablógazdálkodás van, ha nem tetszik, majd továbbáll. Eszembe jut a tehetséges japán balerina, akinek egy előadás kedvéért meg kellett tanulnia Seregi Sylviáját - és most mit kezd vele? Így nem lehet együttest építeni.
És ha tényleg olyan magas a fizetés a Magyar Nemzeti Balettnél, akkor a MAGYAR adófizetők pénzét költik az innen-onnan, átmenetileg ide szerződtetett táncosokra, és az egyáltalán nem kiemelkedő színvonalú produkciókra.
