Visszérrel rendelkező térdmagasság fotó
Lélekfüst Ma megint elmentem a világ végére.
Néha csak úgy elmegyek, leülök, állam az átkarolt felhúzott térdeimen nyugtatom és hallgatom a csendet, várok. Mert itt visszérrel rendelkező térdmagasság fotó találkozni önmagammal, itt senki nem zavar minket és beszélgethetünk, tanácsot kérhetek, kérdezhetek és mindig megkapom a választ.
Szeretem azt a helyet pedig sivár és minden szürke mint Brautigan édeslevű görögdinnyéjében az egyik nap, bár az is lehet hogy szürke nem volt közöttük - régen olvastam. Itt minden szürke Még a madarak és a fák is azok lennének biztosan de itt nincsenek madarak és fák, csak puha hamuszerű anyag ami könnyedén besüpped a lábunk alatt ha lépünk, de nem hamu az ebben biztos vagyok mert soha nem tapad rám.
Aztán pedig ahogyan nincsenek fák és madarak ugyanúgy nincsenek házak vagy virágok amelyek megtörnék a csendet, az ég is szürke és felhők sincsenek, se állatok, se szél, de ott van az a sziklaperem ahonnan visszérrel rendelkező térdmagasság fotó a lábad a világ végén a semmibe, és kalimpálhatsz vele mint gyermekkorodban, amíg a válaszra vársz. Vagy a kérdésre.
- - Шифр-убийца имеет цифровую структуру.
- Hogyan kell kezelni a legerősebb visszér
- Harisnya kompressziós II. Osztályú tömörítés ( mm Hg) - Tünetek - September
Senki és semmi nem zavar. Ültem a világvége sziklás peremén, a semmibe lógattam a lábam, kalimpáltam egy ideig aztán lassan hátradőltem, széttártam a karjaim és néztem az eget éppen úgy mint egyszer 18 évesen, de akkor egy réten a magas fűben, virágok között.
Akkor hófehér tömött felhők úsztak felettem a gyönyörű kék égen és az első szerelem dörömbölt bennem és rántott magával mindent megszépítve belém, olyan voltam mint egy fekete lyuk ami beszippantja a hangokat, színeket, felhőket, madarakat, a világot, mindent, hogy aztán átnyújtsa az egész galaxist annak a lánynak majd délután, ott azon a kopott padon az öreg gesztenyefák alatt és nézzem ahogy rámosolyog a kezében tartott plazmára és nem is tudja talán hogy a lelkemből gyúródott, miért is kellett volna tudnia?
Ezen merengtem éppen, hagytam hogy jöjjenek és menjenk a gondolatok szabadon, úgy emlékszem el is mosolyodtam amikor halkan felcsendült egy jól ismert dallam valahol, alig hallhatóan, mintha csak a llevegőbe szőtték volna alig láthatóan vékony aranyszálakkal, hát visszafojtottam a lélegzetem és úgy figyeltem Gyönyörű nagy barna szemek